Az Opuntia-probléma

Amikor szabadföldi kaktusztermesztésbe kezdtem, az Opuntiák azonnal középpontba kerültek, mivel néhány meglevő hazai gyűjtemény biztos és szinte kimeríthetetlen forrást biztosított a saját gyűjteményem létrehozásához. Mint mások, én is sikeresen elvesztem a nevek sokféleségében, és egyre több kétség merült fel bennem gyűjteményem valódi értékével kapcsolatban.

1. Hibridizáció: Az Opuntiák élőhelyeiken is gyakran képeznek hibrideket, ugyanezt teszik európai kertészetekben is. A gyakran távoli élőhelyekről származó egymás mellé ültetett növények könnyen kereszteződnek, a magokból egy-két növénygeneráció alatt igen eltérő növények jönnek létre.

2. Genetikai ismeretek hiánya: Hazai termesztésből beszerezhető magok tehát hibridek, ugyanakkor gyakran az anyanövény nevével és gyűjtőszámával hozzák forgalomba őket, esetleg a termesztő maga veti el a magokat, illetve a növények körül kikelő magoncokat is felneveli.

3. Kertészeti szelekció: Az Opuntiák mint az egyik legkönnyebben tartható télálló kaktuszok korán felkeltették a dísznövény termesztők érdeklődését, a hibridizáció során létrejött érdekesebb méretű, virágszínű vagy tövisű formákat tovább szaporították, ezek ma több gyűjtemény gerincét képezik, mint a fajazonos példányok. Ez egyben teljesen használhatatlanná teszi a csekély számban hozzáférhető, határozókulcsokkal ellátott szakirodalmat is.

4. Kereskedelmi érdekek: A katalógusokban eredet nélkül megjelenő nevek gyakran ilyen szelekciók termékei, az újdonság vásárlásra készteti a gyűjtőt, a gyűjtők vásárlása pedig újabb hibridek előállítására a kertészeteket. Ez öngerjesztő, végtelen folyamat.

5. Jól dokumentált hazai referenciagyűjtemények hiánya: Tömegtermesztésben, gyakran évekig konténerekben senyvedő növények faji jellegzetességeiket könnyen elveszítik, puszta ránézésre utólag nehezen azonosíthatók. Így fordulhatott elő, hogy ugyanazt a növényt négy-öt különböző néven vásároltam meg, és csak kiültetés után egy-két évvel derült ki, hogy tökéletesen megegyeznek, és esetleg egyik név sem helyes. A névtáblák hiánya vagy a hibás nevek minősítik a gyűjtőt és gyűjteményét egyaránt.

6. Egy faj változatossága: Csak az utóbbi időben erősödött az igény a gyűjtőszámos vagy legalább termőhely megnevezéssel ellátott Opuntiák beszerzésére. Indokolt olyan adatbázis létrehozása, karbantartása, mely túlmutat a csak fajneveket tartalmazó, névtáblákra korlátozott nyilvántartáson.

7. Fajnevek sokasága: Nem várható a közeljövőben, hogy a botanikusok teljes egyezségre jutnának az Opuntiákkal kapcsolatban, ugyanakkor az egyre több élőhelyi hibrid felfedezése mutatja, a nemzetség folyamatosan változik a termőhelyeken is. Követhetjük az éppen divatos irányzatokat (most éppen a fajok összevonása folyik), de a beszerzési neveket érdemes eltárolni, és azon a néven továbbadni a növényeket, amelyen hozzájutottunk (ha a név helyes volt).

Vissza az alapokhoz

1. Vegetatív szaporítás: hazai viszonylatban semmi nem indokolja a magtermesztést. A csapadékos időjárásunk megfelelő növényvédelem mellett igen sok hajtás növesztésére sarkallja az Opuntiákat, végső esetben pedig éretlen termések gyökereztetésével is genetikailag megegyező növényeket kaphatunk. (Míg a beérett magokból nem.)

2. A vevő dönt: ha nem hajlandó európai termesztésből magokat venni, hozzáférhetővé válnak az eladó számára kevésbé kényelmesen csomagolható hajtások.

3. Hozzáférhetőség: hozzáférhetővé tenni elérhető áron más gyűjtők számára a genetikailag értékes növények hajtásait, így kiszorítható a gyűjteményekből az eredet és név nélküli.

4. Ne kövessük el elődeink hibáit.

5. Kapcsolatépítés: 2010-ben hat jégverést szenvedett el a gyűjteményem, nem is beszélve a heti rendszerességgel lezúdult esőzésekről. Bár sok odafigyeléssel, pluszmunkával nem vesztettem növényt, időnként elég kilátástalannak tűnt a növények megtartása. Elanyagiasodott világunkban lehet, hogy egy totális elemi kár szükséges ahhoz, hogy felértékelődjön a szűk baráti körön túlmutató kölcsönösen előnyös cserekapcsolat?

6. Termesztési forma: az Opuntiák népszerűtlensége a gyűjtők körében gyakran a helytelenül megválasztott termesztési formának köszönhető. Ha csak nem tudatosan válogatjuk össze a törpe méretű fajokat, sziklakertbe zsúfolásuk biztos kudarc. A legtöbb télálló faj nagytermetű, az összezsúfolt növények hazai viszonyok között gyorsan kezelhetetlen bozótot alkotnak, melyek gyommentes tartása töviseik, glochidáik miatt lehetetlen, az elgyomosodott növények pedig hamar gombabetegségek áldozatai lesznek. Ha ültetésüknél figyelembe vesszük várható méreteiket és kellő tőtávolságot hagyunk (melyben mi is könnyedén mozoghatunk), gondozásuk nem lesz körülményesebb, mint bármely kapásnövényé.