Apró ötletek

1. Biztonsági fémcsík: Gyűjtők rémálmaiba illő eset, ha a növények névtáblája olvashatatlanná válik. A problémát egy időtálló biztonsági azonosító matricával kiküszöbölhetjük. Ehhez én alumínium sörös dobozok hengerpalástját használom, melyet ollóval vágok ki, majd a lemezt kiegyenesítem. Ezután kiszuperált mechanikus írógépbe fűzöm be, és azzal írom rá a növény egyedi azonosító kódját. Mivel az írógép nem hagyna elég mély nyomot az alumínium lemezen, kicsit rásegítek egy csavarhúzó szárral és egy 5 dekás kalapáccsal. Tartottam tőle, hogy az írógép nem sokáig bírja a strapát, ezért beszereztem lomtalanításnál egy tartalékot. Tévedtem, az írógép már 20 éve jól működik. A festékszalagot persze ki kell belőle venni. Egy lemezre kb. 30 azonosító írható amit azután ollóval darabokra vágok, és a növények földjébe teljesen belenyomok. Most már nincsenek rémálmaim.

2. Hulladék újrahasznosítás: Bár egy-egy konténer (műanyag virágcserép) megvásárlása nem nagy összeg, kicsit elképedtem amikor kiderült, hogy az Escobaria-ház teljes kiszerelése mennyibe került. Tudom, sok helyen forgalmaznak termesztők részére olcsó fekete konténereket, ezek hajszálvékony fala miatt nagy nyomás nehezedik kavicsba ágyazva a termesztő közegre, ráadásul vannak karógyökeret növesztő fajok, amihez mély de kis átmérőjű cserepek kellenek. Utolsó érvként pedig az szolgált, hogy a legolcsóbb megoldásokra specializálódtam. Sokat gondolkodtam, miként lehetne a vissza nem váltható ásványvizes palackokat konténerek gyártására felhasználni. A fő problémám az volt, hogy szimplán használva a faluk túl vékony, kettőt összenyomva viszont azonos méretük miatt a belső csúnyán meggyűrődik. A megoldást olyan csomagolás kínálta, ahol kiderült, hogy kétféle palackban kerül forgalomba. Az egyiken a címke alatt 3 borda van (ez mehet kívülre), a másik típusnál négy (ez kerül belülre). Gyűrődés nélkül egybenyomhatók. Természetesen előbb mindkettőn vízelvezető lyukakat vágok, ami a bordázott aljukon nagyon egyszerű dolog. 1 perc alatt konténerré aprítom a flakonokat, melyek így duplán elég szilárdak.

3. Névtáblák: Legolcsóbb megoldásnak a büfés keverőpálcák bizonyultak, de ezek hiányában használtam már egyszer használatos műanyag késeket százas csomagban. Ezeket persze nem árt ollóval némileg formázni. Utóbbiak főleg szabadföldi ideiglenes telepítésekben alkalmasak. Probléma volt, hogy a feliratok könnyen letörölhetők. Ha finom csiszolóvászonnal (smirgli) megérdesítjük a felületet, HB-s ceruzával eléggé maradandót alkothatunk. Sajnos tűző napon 2-3 év alatt törékennyé válnak, és gyomlálás közben törnek is, ezért mindig tartok magamnál néhány előre felcsiszolt pálcikát és ceruzát.

4. Vetés: Magok csírázása közben sok gondot okozhatnak a kártékony gombák. A probléma elkerülhető, ha a vetés talaját sterilizáljuk. Ehhez kell egy mikrózást jól tűrő olcsó edény, lehetőleg átlátszó tetővel. Nekem az alábbi termék vált be leginkább. A tisztára mosott dobozról eltávolítom az alufólia minden darabkáját, aljára vízelvezető nyílásokat készítek. Betöltöm a nedves kaktuszföldet, tetejére lyukakat készítek, helyére pattintom, aztán irány a mikró: 2 perc 750 watton. Csak arra kell vigyázni, hogy teljes kihűlésig ne vegyük le a tetejét, mert a pereme kisimul, nem fog jól zárni. Néha a tető a nagy meleg miatt kissé behorpad, ilyenkor még képlékeny állapotban pl. egy fogpiszkálóval ki lehet a lyukak pereménél fogva húzatni. Kihűlés után rászórom a csávázott magokat, azután világos meleg helyen minden megy a maga rendjén. Hetekig ki sem nyitom, amíg nedvesíteni nem kell.

5. Oltógép: Kezdőknek és akik kicsiben csinálják. Nincs bosszantóbb, mint amikor a vágyott és ráadásul fagytűrő növényt hitvány fagyérzékeny Cereusra oltva vásárolhatjuk meg. Ilyenkor oltani kell, pl. Opuntia compressa-ra, de az sem árt, ha az oltás sikeres. Kipróbáltam én már mindent, de mindig volt veszteség. Kertészetben persze nem lényeg az egy-két darab, de nekem csak az az egy van! Biztos módszer kell, súrolva a 100%-ot. Íme a csúnyácska, maradékokból összetákolt csoda!

Éppen a Nap se süt, de a lényeg látszik. Tetőlécekből szögelt keret, masszív, a cserepet rögzítő alja, oldalt egy-egy furatban csúsztatható 200-as szög az alany szükség szerinti megtámasztására, gumiharangban végződő nyomorúd, ami a nemes tetejét teljesen körbefogja, egyenletesen nyomja, a tetején a tálca, amire éppen olyan nehéz könyvet teszek, ami a biztos forradáshoz szükséges, de a nemest nem lapítja ki. Zsugorodhatnak összeforrás közben a növények, a szerkezet követi, és ugyanakkora nyomást fejt ki. Ha a szerkezetet egy kis fali polcra tesszük (kutya, macska, gyerek, asszony ellen) jó magasra, és kellően sterilen dolgoztunk, a siker szinte biztos. 1 hét után leveszem a könyvet, 10 nap után kiveszem a szerkezetből, két hétig még nem nagyon feszegetem, csak napfényhez szoktatom az oltványt. Egy óra alatt megterveztem és elkészítettem, ráadásul egy fillért se költöttem.

6. Kaktusz a vodkásüvegben: Sok hajtás jobban gyökeresedik vízben, mint beültetés után. A módszert még nem sok fajjal próbáltam ki, de pl. a Maihuenia poeppigii napos ablakban vagy erkélyen, nyári melegben biztosan gyökereket növeszt, és nincs semmi titkos recept, hormon, meg egyebek. Csak a vizet kell naponta frissre cserélni. Gyakran még virágzik is egyet közben. A módszer addig működik, ameddig a víz nem hűl tartósan 20°C alá, ezért nyáron használom.